Good Enough

Még mindig nem vagyok elég jó?

Még mindig nem érek sokat ?

Sajnálom, hogy az életem így kifordult 

Bocsánat a mosolyért ami most rajtam van

Azt hiszem még mindig nem vagyok elég jó

A Styles rezidencia nappalijában ültem egy kényelmetlen kanapén. Nem tudom, hogy Harry, hogy tudta megvenni ezt a fos ülőalkalmatosságot.
- Szerinted ki lőhetett?- füleltem le Hazz hangját. Gondolom Liammel beszél.
- Nem tudom.- szólalt fel a barna hajú férfi. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, Rora és Gwen lépkedett be rajta telepakolt bőrönddel és a két fiúval a hátuk mögött. Azonnal felpattantam a helyemről és a nyakukba vetettem magam.
- Dani?- nézett rám Rora.
- Nem tudom.- suttogtam.
- Pezzi?- kérdezte Gwen halkan.
- Elvileg Malik hozza.- fortyogtam. Nem nagyon bíztam abban a seggfejben.
- Rendben.- fújta ki a bent tartott levegőt.
- Poppy. Amikor el kezdtek lövöldözni nem láttál valami furcsa vagy gyanús esetleg ismerős alakot?- vágott bele a beszélgetésünkbe Liam.
- Mi van? Meglőttek? Ugye nincs semmi bajod?- visított fel Gwen.
- Igen. Semmi bajom. Egyébként nem, de mintha hallottam volna egy női hangot.- hunyorítottam miközben próbáltam vissza emlékezni.
- Akkor Hester kizárva.- mosolygott Harry.
- Hester miért lőtt volna meg engem?
- Most meg véded?- nevetett fel Rora.
- Nem védem.
- De védted.
- Beavatnátok?- nézett ránk Gwen. Igen. Gwendolyn.
- Tudod. Amikor vitáztunk, hogy kiküldte azt az üzenet és mi mind tudod kire tippeltünk. Pops meg Hesterre.- magyarázta Rora.
- Ja. Vágom csótány.- túl sok Családi Üzelmeket néz.
- És még mindig nem tudjuk, hogy kiküldte.- ironizált Aurora.
- De tudjuk.- gúnyolódtam.- Vagyis sejtjük.- pontosítottam magam.
- Most miről beszélnek?- suttogta -szerintem- Horan (aki, egyébként Niall, de maradjunk a Horannál).
- Valami csajos témáról.- válaszolt szintén halkan Louis. Gondolom azt hitték, hogy nem halljuk őket.
- Ajh. Akkor ide Zaynie kéne.- a csajokkal egyszerre nevettünk fel. Ekkor nyitott be az említett fekete hajú segg. A kezében, menyasszonnyi stílusban egy ájult Perrie volt.
- Mi történt?- néztem rá ijedten.
- Szerintem menjünk be mindannyian a nappaliba.- bökött a fejével az említett szoba felé.
Amint elhelyezkedtünk a (még mindig) kényelmetlen foteleken, Zayn nagy sóhajjal elkezdte regélni a történteket.
- Itt van Dani mobilja?- pattant fel Liam idegesen. Zayn odaadta neki az említett tárgyat és mind a ketten felmentek a lépcsőn. Liam gondolom lenyomozni, hogy kiírta az üzenetet, így megtudni, hogy hol van Danielle. Zayn pedig felvitte Pezzt a szobájába. Végül Roráék is elhagyták a szobát.
- Jól vagy?- nézett rám Harry. A vigyorom lekonyult, nem akartam bőgni. Eleget sírtam már miatta.
- Szerinted?- zokogtam fel. Ennyit az "erős leszek, ha beledöglök is" tervemről.
- Na, nyugi.- simogatta nyugtatásként a hátamat, majd miután konstatálta, hogy semmit nem használ az ölébe vont és ringatni kezdet. Nagyon jól esett a karjai között lenni, miközben mélyen és hosszan szippantottam be az illatát. Pontosan olyan, mint régen. Megrémisztett, hogy emlékszek arra, hogy milyen volt szagmintával rendelkezett, annak ellenére, hogy mindig is szar memóriám volt.- Add ki magadból, hidd el jobb lesz.- talán az elmúlt 3 évnek az összes sérelmét kibőgtem, nem nagyon érdekelt, hogy Harry akár elkönyvelhet is gyengének. Már nem érdekel. Megtanultam, hogy magasan tojni kell mások véleményére, hiszen ez az Én életem.
Hazza óvatosan a homlokomra simította a kezét, majd amikor vette volna el, visszarakta. Értetlenül meredtem a gyönyörű szép szemekbe.
- Lázas vagy.- suttogta, majd azonnal felállt, talpra állítva engem is. Gyengéden húzott maga után, egészen ki a konyhába, ahol kotorászott a legfelső szekrénybe, majd mikor megtalálta amit keresett, felém fordult a kezében egy hőmérővel.
- Az minek?- böktem a fejemmel a hőmérőre.
- Megmérni a lázadat.- forgatta meg a szemeit, majd nekem adta a hőmérőt, én pedig bedugtam a hónom alá. Elég vicces látvány lehettem, de nem nagyon hatott meg. Körülbelül 2 perc múlva hallottuk meg a halk csipogást, jelezvén, hogy végzett.
Egyáltalán nem volt hőemelkedésem, csak Harry aggódik itt ok nélkül, hiszen nem vagyunk együtt. Jó persze jól esik a törődése, de már nem vagyok az a törékeny kis lány, mint 3 évvel ezelőtt.
- Gyere!- suttogta parancsolóan- Késő van már, ideje aludni.- mosolygott azzal az ellenállhatatlan mosolyával, majd felrángatott az emeletre, végül benyitott egy szobába. Gondolom a hálójába.
Szét néztem, nagy volt és a fekete-szürke színek domináltak. Tökéletesen bemutatta Hazz stílusát.
Hozzám vágott egy pólót és nadrágot.- Ott van a fürdő.- bökött az orrával az egyik ajtó felé- Nyugodtan fürödj meg.- kapva az alkalmon bezárkóztam a fürdőhelységbe.
Fél óra múlva már tisztán és illatosan feküdtem Harry ágyában. Nem akartam mellette aludni, de mivel Ő "biztosabb" lenne ha itt hajtanám álomra a buksimat. Nem ellenkeztem. Szükségtelennek tartottam elvégre is Én vagyok itt a vendég.
Hajnali 1-2 körül arra keltem fel, hogy a göndör colos férfi nem fekszik mellettem. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem le kell mennem a konyhába.
Először a bal tappancsomat, majd a jobb lábamat tettem le a padlóra, végül talpra álltam és kibattyogtam a konyhába, ahol a bongyor lovagom (?) beszélgetett telefonon.
- Persze, hogy itt van.- motyogta.- Nem puhultam el!- csattant fel. Nem látott engem, így ki tudtam hallgatni ezt az "érdekes" fecsegést. Hülye lettem volna ha nem éltem volna az alkalommal.- Kifogom nyírni! A tenyeremből eszik.- sutyorgott.- Nem fog semmit se tudni. Emlékeztetnélek, hogy Moon szőke.- förmedt rá. Ha jól értem. Engem meg kell ölnie. Szóval ez az egész kedvessége csak álca volt?! Akaratlanul könnyek gyűltek a szemembe. Ekkor Harry megfordult és döbbenten vizslatott engem.- Le kell tennem.- elindult felém, én pedig hátrálni kezdtem, majd kifutottam a házból. Áldottam az eszemet, hogy gyors felkaptam a cipőmet, így nem kell hazáig mezítláb futnom. Tudhattam volna, hogy megint szédített. Styles tipikusan az az ember, aki nem szeret senkit és mindenkit hátba szúr.  Gondolhattam volna, hogy neki nem vagyok elég jó.

I hate you, don't leave me

Hey Ho! Itt is lennék a következő résszel.

Nem nagyon szoktam az elejére írni, de átléptük az 1000 megtekintést ami nekem nagyon nagy szó.

Tekintve, hogy nem rég kezdtem el a blogot. Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a 3 feliratkozót. 

El sem tudjátok képzelni, hogy nekem ez mennyit jelent.

A részhez annyit, hogy két szemszögből van leírva. Ha tetszeni fog, akkor több ilyen lesz. 

Xxx Luana 

  

Csak ölelj magadhoz, ne nyúlj hozzám,

és azt akarom, hogy szeress,

de bíznod kell bennem.

Maradj velem, eressz el.

De nem adom fel.

Nem, nem tagadom,

hogy azért maradok,

mert nem tudok dönteni.

Zavarodott és ijedt vagyok.

Rettegem tőled.

* 2 nappal később*

- Nem hiszem el, hogy nem tudjuk megtalálni Daniellet.- járkáltam fel s alá a szobában, miközben Pezza próbált Dani nyomára akadni. Sikertelenül.

- Én sem.- sóhajtotta lemondóan.- Kétségtelen Styles vérprofi. Mi hozzá képesek szarok vagyunk.- húzta el a száját szöszke barátnőm.

- Mi volt az a "kis"- itt idézőjeleket rajzolgattam a levegőbe- nézeteltérés közted és a fekete között?

- Röviden?- bólintottam- Középsuliban osztálytársam volt és mindig basztatott. Aztán kiderült, hogy azért piszkált, mert bejövök neki. Összejöttünk. Végül megcsalt egy modellel.- hadarta idegesen.

- Ugh. Szegénykém.- simogattam meg a hátát.

- Lényegtelen.- szentelte a figyelmét újra Dani laptopjának.- Szerintem ide Nelson kell.- morogta Pezza.

- Ki az a Nelson?- kérdeztem, miközben az agyamban kutakodtam, hogy ismerek-e valamilyen Nelsont. Kevés sikerrel.

- Barátnőm. Ért ezekhez a dolgokhoz. Meg fogja tudni találni Danit.- ezzel a lendülettel már tárcsázta is az illetőt.

- Perrie Louise Edwards!- hallottam meg egy női hangot a vonal túlsó végén.- Nem igaz, hogy három kibaszott év alatt nem tudsz felhívni.- korholta le szöszke barátnőmet.

- Bocsi Jesy. De figyi tudnál segíteni?

- Neked bármikor.- már így hallás alapján is szimpi ez a Jesy.

Perrie részletesen elmondta a házunkhoz vezető utat, letették.

- Remélem megtalálja Daniellet.- tördelte az ujjait Perrie.

- Ne aggódj. Egyébként. Gwen és Rora hol van?

- Elmentek egy gyors kávéra.

- Mikor?

- Körülbelül.- gondolkozott el a szöszi.- Basszus. Már legalább öt órája.- tátotta el a száját. Azonnal elővettem a telefonomat és tárcsáztam először Gwendolynt, majd miután nem vette fel Aurorát. Hangrögzítő.

- Lehet, hogy csak nem hallják.- próbáltam nem a legrosszabbra gondolni, ami ebben a helyzetben elég nehezen ment.

- Ja. Vagy Styles elraboltatta őket.- ebben a pillanatban csengettek.- És most mi jövünk.- visított, majd bebújt az ágy alá.

- Ez se normális.- morogtam miközben lecaplattam a lépcsőn kinyitni az ajtót. Amint megláttam egy barna hajú lányt éppen eltaposni egy bogarat. Rögtön tudtam, hogy az csakis Jesy Nelson lehet.

- Szia. Jesy Nelson vagyok. Te pedig minden bizonnyal Poppy Moon.- mosolygott kedvesen Jesy. Már imádom.

- Szia. Igen. Én vagyok Poppy.- vigyorogtam- Gyere be.- tártam ki az ajtót.

- Pezza hol van?- nézett rám kérdő tekintettel, miután levette a cipőjét (amit mellesleg akár még a lábáról is lelopnék).

- Éppen bujkál, azt hitte rád, hogy Styles vagy.- meglepett, hogy ilyen közlékenyen tudok vele csacsogni annak ellenére, hogy most ismertük meg egymást.

- Mi dolgotok nektek Stylesszal?- nézett rám rémülten.

- Hosszú történet.- legyintettem, miközben benyitottam a szobámba, ahol Perrievel rajzottunk.- Pezza. Bújj már elő.- sóhajtottam.- Beszéljétek meg együtt. Rendben? Én elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejemet.- motyogtam, miközben levágtáztam a lépcsőn és magamra rángattam cipőmet. Mivel jó idő volt (ami ritka Londonban), ezért a szerelésem ehhez igazodott. Leváltottam a bakancsot, topánkára, mint a kutyák levedlik a szőrüket nyár beköszöntével. Ezen az elméletemen jót röhögtem. Már tettem volna zsebre a kezemet, de rájöttem, hogy nincsen zsebem. Unottan rágcsáltam az alsó ajkamat. Így megy ez, ha nyilvános helyen vagyok akkor mindig a számat "eszem meg". Viszont otthon teljes erőbedobással csámcsogok a körmeimen.

Estig lófráltam a városban, míg nem egy ismerős hangot hallottam meg.

- Liam nyugi megtaláljuk.- a lábaim ösztönösen a sikátor felé vették az irányt.

- Hol van Danielle?- kérdeztem rekedtesen.

- Előkerült az elveszett bárányka.- morogta gúnyosan Styles.

- Jó. Kuss a neved.- förmedtem rá- Hol van Danielle?- néztem felváltva a barna és a zöld szempárba.

- Nem tudjuk.- szólalt fel elkeseredetten Liam.

- Tessék?- kiáltottam fel hisztérikusan.- Rora és Gwen hol a picsámba van? Mondjátok azt, hogy veletek.- hadartam idegesen.

- Louval és Niallel vannak. Biztonsági okokból és ti is jöttök a szöszkével.- motyogta Hazza.

- Mi. A. Picsám. Van. Mi folyik itt Londonba?- hisztiztem, miközben fel s alá járkáltam.

- Szimplán egy új maffiabanda.- vonta meg a vállát Harry.

- Én nem fogok veletek menni. Nincs szükségem, hogy megvédjetek.- fortyogtam.

- Már pedig eljössz velünk.- grimaszolt Hazz.

- Hát nem.- gúnyolódtam, majd sarkon fordultam és elindultam visszafele. Amint lépteket füleltem le mögöttem, futásnak eredtem. Egy elhagyatott részre érkeztem ahol még kocsik sem jártak.

A lövések hallatán reflexből feküdtem le a földre. Nem hiszem el, hogy ha nem az van amit Ő akar hisztizni kezd, mint egy három éves kislány.

Amikor felálltam, leporoltam a gatyámat, mert alap, hogy az új nadrágomat kell összepiszkolnom. Ha találkozok  vele esküszöm, hogy kiherélem azt a segget.

- Basszus Poppy jól vagy?- amint odaért hozzám elkezdett forgatni össze-vissza, gondolom arra volt kíváncsi, hogy van-e valami bajom.

- Nem te lőttél?- kérdeztem döbbenten.

- Hát persze, hogy nem.- fogta meg a csuklómat és finoman kezdett rángatni maga után.

*Perrie*

Olyan jó volt végre látni Jesyt, általa egy kicsit újra azt érzem, hogy a régi énem visszatért. Amit teljesen kizártnak tartok, mert nincs se barátom és az a törékeny lány is eltűnt, sőt depresszióm sincs. Szégyen, nem szégyen, miután Zayn elhagyott mély depresszióba estem, de ott voltak nekem a lányok. Mármint. Jade, Jesy és Leigh-Anne. 

Poppyék nem tudják, de már előttük is volt egy maffia bandám, de mikor jött Zayn ez az egész feloszlott, félreértés ne essék, nem azért, mert Zayn kérte, nem is amiatt, mert a fekete hajú köcsögnek szenteltem az együtt töltött 4 évet. Szimplán nem éreztük magunkat éretnek 18 évesen, így úgy döntöttük nem erőltetjük ami nem megy és abbahagytuk a ténykedésünket az alvilágba. Aztán állást vállaltam egy jól menő bárban. Ott találkoztunk először Poppyval és lettünk nagyon jóban. Mondanám, hogy meglepett, amikor megkérdezte, hogy akarok-e egy maffia banda tagja lenni, már többször láttam Harryvel. Természetesen belementem, aztán kikukáztuk a többieket is. Danit Jesy ajánlotta, mint profi hacker. Rorát pedig megakarták erőszakolni, viszont Poppyval megvédtük Őt és megöltük azt a barmot aki erőszakoskodott vele. Gwen, pedig Poppy legjobb barátnőjeként alap, hogy benne volt.

- Hey. Pezzó itt vagy?- lökte meg a combomat Jesy. A régi becenevem (amit Zayn adott nekem) hallatán a szívem apró darabokra tört. 

- Persze.- mosolyogtam.

- Meg van Danielle mobilja.- vigyorgott vidáman.- Itt a cím. Én mennék is, ha nem baj. Vár Jake.- pirult el. Jake a vőlegénye akivel egyébként végtelenül aranyosak együtt. 

- Semmi baj. Nyugodtan menjél, nehogy az urad hiányoljon.- szeretetteljesen elmosolyodott.

- Annyira szeretlek.- ennél a mondatánál a nyakába borultam. A fotel miatt elég szerencsétlenül tudtam megoldani ezt. 

- Én is.- ölelt vissza. 

- Vigyázz magadra.- motyogta a nyakamba.

- Te is.

Lekísértem az ajtóig, ahol egy utolsó ölelés után elhagyta a rezidenciánkat. Alig csuktam be az ajtót, már is csengettek.

- Mit hagytál itt Jesy?- nyitottam ki mosolyogva, de amint megláttam, hogy kiáll előttem azonnal lehervadt a vigyor az arcomról. Reflexből csuktam volna be az ajtót, de mivel Ő erősebb, mint Én így nem sikerült és pár másodpercen belül már a házban is volt.

- Láttam Jesyt. Szép nőci lett belőle.- vigyorgott Zayn eszelősen.- És belőled is.- vezette végig rajtam a tekintetét. Magamban hálát adtam az égieknek, hogy valamennyire elfogadható volt a megjelenésem. 

- Mit akarsz Malik?- sziszegtem.

- Pakolj össze magadnak és Moonnak is.- billeget előre-hátra kellemetlenül. Nocsak, a nagy, Zayn Malik nyugtalanul érzi magát? 

- Nem.

- De. Figyelj nem vagy itt biztonságban.- erősködött.

- Hol van Poppy és a többiek?

- Dani kivételével mind a fiúknál.

- És Dani?- förmedtem rá. Aztán eszembe jutott, hogy Jesy megtalálta Őt.

- Hidd el Liam teljes erőbedobással próbálja megkeresni Peazert.- morgott az orra alatt. 

- Jesy lenyomozta a telóját. Kérlek, vigyél el oda aztán akár hova elmegyek.- vetettem be a bociszemet aminek nem tudott ellenállni. Egy megadó sóhajt hallatott, amiből tudtam, hogy nyert ügyem van. Felfutottam az emeletre, ahol berontottam Popps szobájába. 

Gyors összepakoltam neki minden ruháját és cipőjét, mivel nem tudtam, hogy meddig maradunk Ott. Villámsebességgel beledobáltam egy kis táskába a smink cuccait.

Végül az Én cuccom következett. Gyors belehánytam az egészet a táskákba, itt már nem annyira érdekelt, hogy nincsenek összehajtva.

Ez az egész tartott körülbelül fél óráig, Zayn segített levinni a dolgokat és betenni a kocsijába. Ha nem ismerném, talán még azt is mondhatnám, hogy milyen cuki már, de az a baj, hogy nem az. 

A kocsiba odavágtam azt a kis fecnit amire Jesy írta le a címet, ahol remélhetőleg Dani tartózkodik. 

- Te is szarni voltál amikor a kedvességet osztogatták.- dünnyögte.

- Bagoly mondja verébnek.- förmedtem rá.

- Szerintem fogd be a pofádat addig amíg nem tudsz kedves lenni.- hisztizett.

- Még hogy Én legyek kedves?- fordultam felé idegesen. 

- Igen.

- Bazdmeg. Kettőnk közül nem tudom, hogy ki csalt meg kit.- hadartam. 

- És? Attól lehetsz kedves.

- Faszt.- már előre néztem, nem akartam ezt a kis vitát folytatni. Tudom, hogy nem tudunk meglenni egy légtérben, veszekedés nélkül.

- Egyébként meg, nem csaltalak meg.- szólalt fel egy éles jobbos kanyar után. Érdeklődve szegeztem neki figyelmemet.- Az egészet azért találtam ki, hogy ne keveredj bele még jobban a maffiába és tudod, amikor jártunk akkor sokan akartak megölni téged. Pezzó most úgy őszintén te mit csináltál volna a helyemben? Tudtam, hogy ha veled maradok előbb-utóbb megölnek, nem tudtam volna mindig veled lenni.- az Ő szemszögéből fura ezt hallani. Sőt az még furább, hogy Zayn így kifakad. Bár nem látszik rajta mindig is zárkózottabb volt, mint az átlag. Sosem szeretett sokáig sokat beszélni, így anno, annyira meglepett, amikor hosszan regélte el, hogy mit szeret bennem. 

- Így teljesen érthető.- motyogtam. 

- Megérkeztünk.- eresztett el egy ideges mosolyt. Kinéztem az ablakon, egy nagy parkot láttam. Felhúztam a fél szemöldökömet, kifejezve, hogy mennyire meglepődtem. Meg volt az az érzésem, hogy Dani tuti nincs itt.- Szerintem a telefonja valamelyik kukában van benne.- így hát átnéztünk minden szemetest, míg elő nem kotortam a fekete telefont. Egy üzenetet küldtek neki.

"Féltek már? A barna kis csitri már nem. Xxx C."

A telefont elejtettem, de hála Zayn reflexeinek elkapta azt, így nem tört össze. Sokkosan bámultam magam elé. Ha jól értelmeztem a szöveget akkor Dani meg...meghalt. Mikor ez tudatosult bennem, felzokogtam, majd hátrálni kezdtem és futásnak eredtem. Magamban egyfolytában azt kántáltam, hogy nem, nem halhatott meg. 

- Perrie!- üvöltötte Zayn. Nem álltam meg, szétnézés nélkül rohantam ki az úttestre, ahol majdnem elütött egy autó. A fekete ördög az úttest közepénél (ahol nem járhatnak autók) kapott el és ölelt szorosan magához ölelt. Szükségem volt erre. Az ölelésre és Zaynre. 

A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak, miközben Zayn pólóját markolásztam. Ő nem csinált mást csak ringatott, hátamat simogatta és apró kis semmiségeket suttogott a fülembe.

-Utállak, de ne hagyj el- suttogtam, majd minden elsötétült előttem.

Freedom

Sziasztok! Egy újabb résszel érkeztem. Remélem elnyeri a tetszéseteket. És bocsánat, hogy ennyi ideig nem voltam csak teljesen ihlet hiányban küszködtem. 
Xxx Luana

Amikor egy baba először lélegzik

Amikor az éjjel napfelkeltét lát

Amikor a bálna vadászik a tengerben

Amikor az ember felismer

Szabadság

Kábult voltam mikor felkeltem. A kezem és a lábam zsibbadt, ami arra engedett következtetni, hogy oda vagyok kötözve egy székhez, mivel ültem. Óvatosan nyitogattam a szemeimet.

- Felkelt.- füleltem le -azt hiszem- Perrie hangját.

- Végre.- suttogta Rora.

- Mi végre?- eszmélt fel Gwen. 

- Magához tért Poppy.- oktatta ki Danielle.

- Ja.- vihogott fel Gwen.

- Elkaptak minket, meg vagyunk kötözve és te nevetsz.- szólaltam fel gyenge hangomon.

- Öhm. Ja?- nézett rám Gwendolyn. Felkuncogtunk.

- Idióta.- röfögött Rora. Ekkor lépteket hallottunk közeledni az ajtó felé, így úgy tettünk mintha aludnánk.

- Meg mertem volna esküdni arra, hogy beszélgetést hallottam.- motyogta egy férfi hang, akit még soha az életemben nem hallottam, gondolom még új.

- Horan. Sötét vagy.- a névre Rora felkapta a fejét, így leleplezve minket.

- Mondtam, hogy fent vannak.- nevetett fel ezek szerint Horan.

- Kurva anyád Rora.- ekkor tűnt fel, hogy nem a "parti" ruhámba voltam, hanem egy rég nem látott összeállítást viseltem.

- Meg van a szerencse pulcsim.- üvöltöttem fel. A lányok és a két fiú (Horan és a fekete hajú) rám szegezte a tekintetét.

- Mindig mindent széthagysz.- förmedt rám okítóan Danielle.

- Én?- néztem rá.

- Te.

- Kussoljatok már. Nem zavar, hogy elraboltunk titeket?- kiabálta el magát a fekete hajú.

- Nem.- szólalt hanyagul Danielle

- Miért zavarna?- vihogott Gwen.

- Hozzá szoktunk.- nevetett Rora, miközben a tekintetét le sem vette Horanról.

- Nekem ilyenkor szokott öt percem lenni.- vontam meg a vállam.

- Téged meg ki a szar kérdezett?- flegmázott Pezza a fekete fiúval.

- Úúú Zayn beoltottak.- vihogott a szöszi, akinek ír akcentusa volt. Gondolom ír.

- Zayn bazdmeg annyit kértem, hogy nézzél rájuk nem azt, hogy itt pofázzatok, szét megy a fejem.- jött be Styles. Undorral vezettem végig rajta a tekintetemet, keresvén a hibákat a ruházatán, de pechemre a megjelenése tökéletes volt. Felháborított a tudat, hogy jobban fel tudja kötni a haját, mint Én.- Hiányoztam, Moon?- vigyorgott, mint egy segg. Várjunk csak. Hát Ő pont egy segg volt. Nem válaszoltam csak megforgattam a szemem.

- Ne nekem mond. Ők kezdtek el csevegni, mintha egy csajos napon lennének.- pufogott ezek szerint Zayn.

- És te honnan tudod azt, hogy zajlik egy csajos délután?- kérdezett rá Pezza. Volt egy olyan érzésem, hogy valahonnan ismerik egymást.

- De nagy oltáska.- a fekete ördög egy másodperc alatt termet Perrie előtt és megfogta a haját neki, majd hátra felé kezdte húzni a lobonca segítségével. Már a látványa is fáj.

- Malik még nem bántjuk őket. Előbb infók kellenek.- húzta ördögi vigyorra a száját.- Szóval ciculik. Gondolom hallottatok már a Fifth Harmonyról.-  a mosoly eltűnt az arcáról, mivel undor ült ki a tökéletes arcára.

- Nem.- hangzott az egyértelmű válasz.

- Ne hazudjatok.- kiáltotta el magát.

- De bazdmeg, ha nem hallottunk róluk, akkor mit vársz?- förmedtem rá.

- Tényleg nem tudjátok kik ők?- nézett a szemembe.

- Aham.

- Cabelloról csak hallottál már.- gondolom levágta, hogy Én vagyok az úgymond "vezető", de mint már említettem, mi mind egyenrangúak vagyunk, max én szoktam elvinni a balhét, mert tudok úgy vitázni, hogy -ha egyébként nem is nekem van- igazam legyen.

- Nem.

- De hallottál.- szólt közbe Danielle.- Tudod. Az a idegesítő ribanc akinek barna haja van.

- Popcorn szerint mindenki sarki és irritáló.- vihogott közbe Rora. A lányokkal egyetértően bólintottunk.

- Argh.- morgott Dani.- Tudod. Aki azt hitte az egyik doboz tárkonyra, hogy marihuána.

- Ja.- világosodtam meg- Hogy lehet a tárkonyra azt hinni, hogy fű?- nevettem el magam.

- Lehet egy kérdésem?- toppant be Liam Payne. Hogy honnan tudtam, hogy Ő az? Danielle lesápadt, majd khm... elájult. Néhány stressz helyzetben (amik "hirtelen" jönnek) el veszti az eszméletét.

- Kurva anyád Payne.- szólalt meg végre Pezza.

- Ki akarja a kis ribi húzni a gyufát.- forgatta meg a szemeit Zayn.

- Inkább apád farkát kellett volna kihúzni, mikor megfogantál.- pufogott Perrie.

- Ez volt ám a beszósz.- hümmögött elismerően Zayn.

- Lényegtelen. Szóval Liam mi lenne az az egy kérdésed?- fintorgott Styles.

- Titeket tényleg nem zavar az, hogy elkaptunk? Komolyan. Úgy viselkedtek mintha egy baráti találkán lennénk.- akadt ki a barna szemű.

- Ha kérdeznétek valami értelmeset, akkor tudnánk normálisan viselkedni is.- motyogtam idegesen.

- Nem zavar titeket, hogy az egyikőtök elájult?- kérdezte a szöszi.

- Meg vagyunk kötözve. Mi a szart tudnánk csinálni?- motyogta Rora.

- Hazza.- lépett be üvöltve egy barna hajú, kék szemű fiúka. Gondolom Lou.- Eltűnt az a szar bizsu nyaklánc.

- Az nem bizsu te idióta. Azt anyutól kaptam, aki az Ő anyujától.- idegeskedett Styles.- És mi az, hogy eltűnt?

- Jenner volt az.- szólalt fel Niall.

- Nem ő volt az.- korholta le Zayn a szöszi társát.

- Szerintem nem itt kéne megbeszélni a lányos dolgaitokat.- motyogott Pezza.

- Megint kezdi.- hitetlenkedett a fekete hajú.- Hazza hagyj, nyírjam már ki.- nézett boci szemmel az említettre.

- Zayn inkább menjél ki. Sőt ti is húzzatok ki!- utasította idegesen a bandáját Styles.

- De most Én meg sem szólaltam.- visított fel Lou és Niall egyszerre. Liam csendben Danit szuggerálta, végül megelégelte, hogy ott fekszik ájultan, eloldozta és ölbe kapva kivitte. Gondolom a szobájába.

- Kit érdekel? Menjél ki!

- Dühkezelési problémák?- kérdeztem. Rora, Perrie és Gwen feltűnően csendben voltak.

- Nem. Inkább valami ribanc elvette tőlem Londont problémáim vannak.- itt jelentőségteljesen rám nézett.

- Hát nem tudom, hogy ki volt az a debil,- vontam meg a vállamat.

- Én sem. De remélem levágta, hogy nem fogom hagyni.

- Szerintem már tudja.

- Miért beszélünk egyesszám harmadik személyben Poppyról?- tért vissza közénk Gwen.

- Azt a kurva,- Pezza már reflexből kapta volna a kezét a fejéhez, viszont a kötél nem engedte.

- Úristen.- nem is tudtam, hogy Rora hirtelen ilyen Istenes lett.

- Nem bírom.- vihogtam fel.

- Ugye Ő nincs benne a "bandádban"?- nézett rám kérdőn Styles.

- De benne van.- förmedtem rá.

- Nos bongyika. Eddig bírtam. Megtudtál dolgokat. Elengedhetnél már minket, mert már rohadtulelegem van ebből a fos helyből.- akadt ki Pezza.

- Ki mondta, hogy elengedlek titeket?- nevetett fel ördögien.

- Én.

- Ciculi. A te szavad itt körülbelül semmit sem ér.

- Akkor mit akarsz?- néztem rá.

- Ez egyszerű. Londont.

- De neked ott van Anglia, minek még London.- köszörültem meg a torkomat.

- Mert az Enyém volt.

- Főnök.- jött be egy fehér (?) hajú fickó.

- Mi van?- flegmázott.

- Izé... Se...Semmi. Csak megnéztük a biztonsági kamera felvételét és megbizonyosodtunk arról, hogy Jenner volt az.- hebegett össze-vissza a csávó. Nem kérdés, hogy be van fosva Stylestól.

- Persze csakis az a ribanc lehetett.- morgott az orra alatt Harry.

- De főnök!- nyávogta a férfi.- A kamera pontosan azt mutatja, hogy Ő volt az.- vergődött a csávesz.

- Hadd nézzem már meg azt a szart.- ezzel a lendülettel kiviharzott az ajtón, hangosan becsapva azt, egyedül hagyva minket.

- Azt a rohadt.- vihogtam fel örömömben.

- Megint rád jött az öt perc?- nézett rám Pezza.

 - Nem. Csak rájöttem, hogy a farzsebemben van kés.

- Miért van nálad kenő kés?- értetlenkedett Gwen.

- Gondolom nem kenő kés.- fortyogott Rora, míg én próbáltam elő halászni az említett tárgyat.

- Ez az.- visítottam fel, mikor megszereztem a tőrt, majd elkezdtem a kötelet elvágni. 

- Hajrá Poppy.- suttogta biztatóan Perrie.

- Igen.- vidultam fel, mikor sikerült végre elvágni a fogságban tartó eszközt, a lábamat már könnyebb volt kioldozni, végül a többieket is kiszabadítottam.

Az asztalról felkaptam a fegyvereimet és kisiettem a többiek után.

- El fognak kapni. El fognak kapni. El fognak kapni.- kántálta halkan Perrie.

- Kajás vagyok.- kezdett el hisztizni Rora.

- Kit érdekel?- suttogta Gwen.

- Ne baszakodjatok már- förmedtem rájuk halkan.- Inkább kövessetek.- mentem előre, vállal neki menve a falnak. Igen. Vagyok olyan szerencsétlen, hogy neki megyek a falnak.

- Valaki jön.- figyelmeztetett Gwendolyn.- Hova bújjunk el ember?- vinnyogott.

Körbe vezettem a tekintetem a folyosón.

- Baszki nem tudunk sehova se elbújni.- hisztizett Gwen.

- Ember, majd lekaratézzuk.- nevetett fel halkan Pezza. 

- Elszöktek.- üvöltötte Styles.

- Basszus. Futás.- löktem meg a lányokat, akik ennek hatására neki iramodtak. Hála annak, hogy formában tartjuk magunkat, körülbelül 2 perc alatt kint voltunk az egész kibaszott Styles rezidenciából. Habár csak egy kicsit voltam fogva tartva, megvolt az a tipikus szabadság érzetem. Ami rohadt jó érzés volt.

Story of my life

Megérkezett a harmadik rész :)
A következő rész nem tudom, hogy mikor érkezik pontosan :) Elég rossz passzban voltam a héten így egyszerűen nem tudtam egy betűt sem írni.
Xxx Luana 

"Ezekre a falakra vannak megírva a történetek

amiket nem tudok megmagyarázni

Nyitva hagyom a szívem de

ugyanolyan üres marad napokig"

Egy barna hajú, két copfos kislány futott ki a házból. 

- Apuci. Apuci. Alig várom már, hogy megszülessen Daisy.- a szavakat bizonytalanul ejtette ki, hisz csak most tanult meg folyékonyan beszélni. 
- Én is.- mosolygott az alig harminc éves, fekete hajú, kék szemű apuka gondterhelten. 
- Majd megvédem mindentől.- ért fülig a kislány szája.
- Szavad ne felejtsd Poppy.- ezzel a lendülettel felkapta a lányát és a magasra emelte, boldogan hallgatta a három éves gyereke sikolyait. Viszont ott volt a bánat a szemében, hisz ekkor már tudta, hogy nem sokára már nem fogja ezeket kiváltani ebből a végtelenül aranyos leányzóból. Nem volt itt boldog, mivel nem rég találkozott egy nővel, akit eltud képzelni maga mellé, mint társ. Már az esküvőn is érezte, hogy nem boldog Anna mellett és nem fogja tudni leélni mellette az egész életét. Gonosznak és undorítónak tartotta magát attól, hogy hitegette azt a nőt aki egy gyönyörű kislánnyal áldotta meg Őt, és a következővel várandós. 
- Csillagom mutasd meg apunak az új barbie babádat.- mosolygott rá az anyuka. Ő sem érezte már azt a szikrát, mint négy évvel ezelőtt, viszont harminc évesen nem kezdhetett új életet egy gyerekkel a nyakán és eggyel a hasában, így kapaszkodott a kapcsolatuk foszlányaiba, mert már csak azt tudhattak magukénak. 
Ez az egész talán négy évvel ezelőtt kezdődött mikor a mindig mosolygós nő megtudta, hogy terhes, viszont nem a barátjától. A volt barátjától van. Ezt Wes pontosan tudta, de imádta Annát így eljegyezte Őt és úgy gondolta, hogy ezzel megoldja a problémáikat és boldogan fognak élni.
- Rendben anyuci.- vihogott fel boldogan Poppy. Poppy nem érzett ebből az egészből semmit, mivel csak három éves volt. 
- Anna beszélnünk kell.- motyogta lesújtottan  Wes. 
- Tudom- suttogta az anyuka, már tudta mire ennek a csevegés végére érnek, nem lesz férjes asszony.
- Én már nem vagyok boldog. Én...Én nem érzem azt, mint négy évvel ezelőtt. Te tökéletes vagy, talán túlságosan is. Főleg hozzám.- az első könnycsepp legördült az arcán. 
- Ahogy én sem.- morogta Mir. 
- Szerintem el kéne válnunk. Ne nehezítsük meg Poppy gyerekkorát és Daisyét se.- motyogta a férfi. Anna, bár próbált erős lenni itt elpattant nála valamit és zokogni kezdett.- Ne sírj. Egyik nő sem érdemli ezt.- próbálta vigasztalni a feleségét Wes. Lágyan az ölébe kapta, majd felcipelte a (volt) közös szobájukba, végül óvatosan letette és betakargatta a (volt) feleségét. Halkan összepakolt és kisétált a házból és egyúttal az életükből is.
*2012. Január*
- Poppy szerintem nem kéne elmenned abba a buliba.- figyelmezte az éppen készülődő barátnőjét Gwendolyn Black.
- Miért is nem?- mosolygott a lány.
- Mert Hester is ott lesz.
- Szerinted miért megyek el?- förmedt rá.- Na hogy nézek ki?- forgott egyet a ruhájában  megmutatva legjobb barátnőjének.
- Mint egy ribanc.- Gwendolyn meg sem próbálta megakadályozni az arcára kiülő undort.
- Ez volt a terv.- vigyorgott Poppy.
- Mi? Az, hogy hülyét és ribancot csinálsz magadból Hester kedvéért? Ha szeret akkor azért szeret aki vagy, nem azért, ahogy öltözködsz.- osztotta ki.- Egyébként Én vigyáznék vele, nagy híre van az alvilágba.
- De nem akkora, mint annak a Stylesnak vagy kinek.- kelt a barátja védelmére Poppy.
- De nem Stylesszal akarsz randizni ribancként.- oktatta Gwendolyn. 
- Azt nem értem, hogy miért szólsz bele az életembe?!- kelt ki magából a szőke szépség- Semmi közöd hozzá. Eltudom dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz nekem.- üvöltötte Poppy. 
- Rendben. Cseszd el az életedet.- kiabált vissza Gwen. Ő már tudta, hogy Poppyt megcsalja Hester. Most szerette volna elmondani neki, de ez a kis vita közöttük arra figyelmeztette, hogy, majd a legjobb barátnője rájön. Természetesen nem haragudott rá. Minden barátságban vannak hullámvölgyek. Hagyta, hagyj menjen a feje után, nem szólt bele, csak meg szerette volna Őt óvni a csalódástól. Hiszen Poppy még most sem dolgozta fel azt, hogy az apja elhagyta Őket és az anyja meghalt egy autóbalesetben, amire (és azelőtt lévő életére) mai napig nem emlékszik. 
- Elhúztam.- mondta sértetten Poppy. Lesietett a lépcsőn és az akkor belépő barátja nyakába ugrott. Magában konstatálta, hogy Hester most is tökéletesen néz ki.
- Szia cica.- mosolygott gonoszan a fiút.- Mehetünk?
- Ühüm.- vigyorgott a szőke szépség
A szórakozóhelyen Hester azonnal elvegyült a tömegben, magára hagyva a barátnőjét, akit ez nem érdekelt, mert odaoldalazott a pulthoz és a koktélkeverővel, Perrievel kezdett el csacsogni. 
Egy óra múlva hiányolta barátja ölelő karját, így hátrafordult és akkor pillantotta meg, hogy egy barna hajú lánnyal csókolózik Hester. A szíve kis darabkákra tört össze. De nem sírt. Sírni a gyengék szoktak. Ez az elve. Ezzel élte túl az anyja halálát és azt, hogy nem emlékszik semmire azelőttről.
*2014 szeptember*
- Kapjátok el nekem.- parancsolta a csicskásainak Kendall Jenner.
- Kit?- szólalt fel az egyik zöld hajú férfi.
- Poppy Moont. Öljétek meg.- üvöltötte el magát. Bosszú. Kántálta ezt az egy szót a fejébe. Sajna Jenner nem jött rá arra, hogy nincs esélye Poppy ellen. A sok csalódás erőssé tette a gyönyörű leányzót.
- De asszonyom. Nem tudjuk elkapni Őket. A csatlósai mindig vele vannak.- ellenkezett a másik ifjú aki igencsak a halálát akarta. 
- Leszarom.- kiabálta Kendall- Kapjátok el nekem. Megfogom Őt ölni ha beledöglök is.- ha tudta volna akkor, hogy ez egyszer tényleg bekövetkezik. 

Hello

Itt is lenne a következő rész! Köszönöm, hogy már ketten megajándékoztak engem, azzal, hogy feliratkoztak. Imádlak titeket. 

Xxx Luana

"Hello, én vagyok az, azon gondolkodtam

Ha ennyi év után találkozni akarnál hogy mindenen átmenjünk

Azt mondják az idő gyógyít, 

De én nem sokat gyógyultam"

Mikor beléptünk a -hatalmas- "bálterembe", azonnal megcsapott a nagyképűség és a fényűzés szaga. Habár a munkákból adódóan rengeteg pénzünk volt, mi sosem vágtunk fel vele, sőt néha még adományoztunk is. Vicces nem? Öldöklünk és még is mi adakozunk.
Egy pincér szerűség elvezetett minket az asztalunkig, mivel Daninak hála azunk is volt.

- Óhajtanak valamit? Pezsgőt?- nézett ránk kedvesen az öreg, pocakos férfi.

- Kérünk szépen öt pohár Schlumberger Gold Trockent- mosolygott Gwen.

- Én ezt ki mondani se tudom.- vihogott fel Pezza, miközben már az italt kortyolgatta, mivel a pincér idős kora ellenére fürge volt. A többiek vidáman csacsogtak mindenről, viszont körülöttem leállt a világ. Valamit kérdeztek tőlem amire nem tudtam válaszolni, a figyelmemet lekötötte az ajtó előtt álldogáló ötös pingvin csapat középső tagja.

- Bazdmeg ott az exem.- bökött a görög félisten bandája felé Dani.

- Melyik?- visítottam hisztérikusan. Mindenki elhallgatott, majd miután konstatálták, hogy Én sem vagyok normális, újra megtelt a terem élettel.

- A bongyor mellett.- csúszott le a székén Danielle.

- Te.- ütötte hasba Gwendolyn- Az nem Louis és Styles.- tátotta el a száját.

- Tényleg?- flegmáztam.

- Aham.- nem vette a lapot. Nem is vártam mást.

- Mi van?- kiáltotta el magát Rora.  Megint csend.

- Kisasszony. Ideje lenne meg tanulni normálisan viselkedni nyilvánosan.- oltotta le Aurorát egy nő.

- Maga meg megtanulhatna nem belepofázni mások dolgaiba, hülye ribanc.- förmedt rá Pezz.

- Illetlen.- visította a nő.

- Tanuljon meg viselkedni.- vitatkozott Perrie. A néni sértetten fordult vissza az asztalához.- Na, szóval, ha jól értettem. Styles nem csak, hogy Londonban van, hanem ezen a szaron.- akadt ki szőke barátnőnk. Mi bólintottunk.- És ezt fokozzuk azzal, hogy Dani exe is a bandájában van.- mutogatott össze-vissza Pezza.- Egy kérdésem van. Mi a faszom történt itt a hátam mögött?- üvöltötte el magát. Megint csönd.
- Erre néznek.- motyogta Rora.
- Sőt erre jönnek.- morogta Pezz.
- Megjött.
- Nekem is.
- Terhes vagyok.- álltunk fel Danival és Gwennel, majd nőiesen kisiettünk az illemhelyiségbe.
- Nem hiszem el, hogy itt vannak.- járkáltam fel s alá, miközben Gwen elment vécére, Dani pedig nyomkodta a telefonját.
- Ez a legkevesebb. Tudod ki szervezte ezt az egészet?- nézett rám Danielle.
- Ki?- sóhajtottam.
- Jenner.
- Na ne basszá' fel.- Kendall Jenner végtelenül belezúgott Harrybe, Így mikor Hazz elment, engem okolt és "véres bosszút" ígért. A véres bejött, csak éppenséggel az Ő emberei fogyatkoztak
- De.- rágcsálta az ajkát Dani.- Basszus Én félek Liamtől.
- Én Stylestól.- vontam vállat.
- Én meg a pókoktól.- Daniellel egyszerre néztünk rá Gwenre aki éppen akkor lépett ki a vécéből.- Mi van?- értetlenkedett- Azt hittem, hogy elmondjuk, hogy mitől fosunk be.
- Úristen. Hogy bírtad ki mellette egy éves korod óta?
- Nehezen.- nyögtem fel.
- Azt a rohadt.- vihogott Danielle.
- Szerintem menjünk a szajréért.- a táskámból kivettem három Beretta M9-t, majd kibiztosítottam őket és odaadtam a többieknek.
- Mehetünk.- mosolygott vissza Gwen. Kilépdeltünk a vécéről és libasorban indultunk el a lépcső felé.
Mindannyian tudtuk, hogy fent, az emeleten egy széfben tartják a gyönyörű ékszert, aminek a kódja: 1234567. Jenner sem a logikájáról híres.
Próbáltunk hang nélkül fel lépkedni a következő szintre, viszont ez nem mindig sikerült.
- És itt hova?- mosolyogtam Danira. Mi mind egyenjogúak vagyunk, de általában Én szoktam megmondani, hogy mit, hogy csináljunk. A lányok természetesen bele szólhatnak, ha valamivel nem értenek egyet.
- Első ajtó balra.- utasított, amit Én elfogadtam és követtem. Halkan nyitottam be a szobába, ahol Jenner és egy férfi volt, éppen öhm... hát akció közben.
- Mi a...- visított fel Kendall, de nem nézett fel, így nem ismert fel minket. Azonnal bevágtam az ajtót és döbbenve néztem magam elé, próbálva felfogni, hogy mi a fene történt az előbb.
- Harry kapd el őket.- vinnyogott Kendall.
- Basszus szerintem fussunk.- vihogott Gwen, neki indultunk hát, viszont egyikünk se bírta abbahagyni a röhögést. Nem hiszem el, hogy rányitottunk Kendallra ahogy valakivel éppen csinálja.
- Payne, Tomlinson azonnal gyertek fel az emeletre, néhány csitri el akarja szedni a nyakláncot.- a hang hallatán rohanás közben rémülten néztünk egymásra. Ez Styles. A szívem egyszerre akart leállni és hevesebben verni. Harry éppen üldöz minket ez késztette gyorsabb dobogásra a ketyegőm, viszont éppen Kendallal csinálták ami leállásra késztette a legfontosabb szervemet.
- Payne. Olyan ismerős.- gondolkozott el Dani.- Bazdki az Liam.- motyogta.
- Bezony ám.- hallottam meg egy hadaró hangot.  Dani ijedten nézett fel, majd levált tőlünk, viszont mi Gwennel futottunk tovább együtt, amint kevésbé hallottuk a cipők dobogását mögöttünk kicsit lassítottunk, végül megálltunk egy ajtó előtt aminek a figyelmeztető táblája megrémített, elvégre is egy kígyó volt, felhívva a figyelmünket arra, hogy Ott bizony ám egy hatalmas (gondolom) hüllő tartózkodik. Pechemre Gwen pont a kilincsre és egyúttal az ajtóra is.
- Szerintem ne támaszkodj arra.- motyogtam neki.
- Mert? Szerinted vagyok olyan szerencsétlen, hogy kinyitom akaratom kívül is?- nézett rám. A lányok mind tudják, hogy ofidiofóbiám van, ami annyit jelent, hogy a kígyóktól félek, sőt elég csak ha képen meglátok egyet sírnom kell. Ebben a pillanatban lépteket hallottunk, emiatt Gwen elakart indulni, viszont volt olyan idióta, hogy valahogy kinyitotta az ajtót, így egy bazi nagy anakonda csúszkált ki a szobából.- Öhm. Az előző mondatomat inkább felejtsük el.- a kígyó egyenesen a szemembe nézett, én pedig bepánikoltam és elővettem a táskámból egy gránátot, kihúztam a biztosító szegét (vagy mit), majd az éppen hatalmasra tátó undorító hüllő szájába dobtam. Hála a gyors reflexeinknek egyből fedezékbe vonultunk, ami éppenséggel a fal mellett volt.
- Basszus itt mi a fene történt?- kérdezte meg egy mély, rekedtes hang amiben felismertem Harryt.
- Bazd' valaki felrobbantotta a kígyót.- vihogott -asszem- Louis.
- Ki volt az a debil?- nevetett fel Hazz is. Gwennel próbáltunk csendben maradni, viszont a bandatársam gondolom a kígyós ügy miatt hatalmas késztetést érzett arra, hogy röhögőgörcsöt kapjon. Tíz másodperccel később ki is bukott belőle a nevetés és hatalmas röhögőrohamot kapott és csapkodta a falat, mint egy retardált fóka.
 - Te. Felrobbantottad. A. Kígyót.- minden egyes szó után levegőért kapkodott.
- Ha jól sejtem szerintem a fal mögött van az aki felrobbantotta a kígyót és rátok nyitottak.- nevetett Louis. Ebből a mondattól észbe kaptunk és újra futásnak eredtünk.
- Tereld el a figyelmüket addig Én próbálom megszerezni a nyakláncot.- ezzel a mondattal leváltam Gwentől és vissza fele kezdtem el rohanni, amint hátra néztem láttam, hogy a bongyor és a nem göndör Gwendolyn után futnak.
Amint az ajtó elé értem azonnal berúgtam azt. Annyira nem tartottam fontosnak a finomkodást.
Nem tartózkodott senki sem a szobába, így az utam egyből a széfhez vezetett. Amint kinyitottam a széfet nem találtam benne semmit. Még vagy háromszor eljátszottam azt, hogy ki-be rángatom az ajtót, annak ellenére, hogy a nyaklánc nincs benne.
- Csak nem ezt keresed?- nevetett fel Jenner a kezében a nyaklánccal. Mocskos ribanc.

 

- Honnan?- néztem rá döbbenten.

- Nem vagyok suta, mint te.- húzta a száját egy gonosz vigyorra.

- Azért ezt megkérdőjelezném.- morogtam. 

- Tudod honnan kaptam ezt a nyakláncot?- mosolygott rám.- Harry vette nekem jelezve, hogy mennyire, de mennyire szeret engem.- tudom, hogy kamu, csak szimplán ingerelni akart.- És azt mondta este, amikor összebújva aludtunk el, hogy utál téged.- fokozta. Nálam itt betelt a pohár, egy pillanat alatt elé értem és a testét teljes erőmből neki löktem az ajtónak, ami kidőlt a hatalmas erő hatástól.

- Hülye ribanc.- nyöszörögte erőtlenül.

- Na és most hol van a nagy szerelmed?- förmedtem rá, miközben felrántottam a földről és beletérdeltem a gyomrába, ami miatt köhögni kezdett. Kikaptam erőtlen kezeiből a nyakláncot és futásnak eredtem.

A bálterembe érve Pezzt és Rorát kerestem a szememmel, amint megtaláltam őket hozzájuk siettem. Gondolom az emberek hülyének néztek, hogy összetúrt hajjal, cipő nélkül és kapkodó levegővétellel indultam be a terem szívébe. 

- Mi a farkam történt?- nézett rám Perrie meglepetten. Hozzá vágtam a nyakláncot.

- Gwendolyn és Danielle?- kérdezte Aurora.

- Nem tudom, de most húzzunk innen.- törtem magunknak az utat.

 Amint kiértünk az egész kicseszett kastélyból, felsóhajtottam. Viszont emberek álltak körül minket köztük volt az Én egyetlen szerelmem is.

- Hello.- szólalt fel mély és rekedtes hangján nekem pedig itt lett végem. Szó szerint, mert kloroformot szorítottak a számhoz, amitől elsötétedett előttem a világ. 

Wish You Were Here

Sziasztok! Itt az első rész, kicsit rövid lett, de csak most indul be az egész cselekmény. Remélem tetszeni fog, kommentelni és feliratkozni ér :) Jó olvasást.

xx Luana

„És minden hülyeségre emlékszem, amit mondtál

Hagytad átfutni őket az agyamon

Mindig ott vagy, te mindenhol ott vagy

De most bárcsak itt lennél.”

*3 év múlva*

Unottan csattogtattam meg a rágómat, miközben a raktárunkhoz siettem. Nem sokára jön egy új rakomány és meg szeretném nézni, hogy hova fér el. Ehhez társul az, hogy Dani mozgolódást látott, viszont az embereink nem tartózkodhattak ott, mivel nem adtam rá engedélyt. 

Mikor megláttam Pezzát az ajtó előtt csövelni gyorsabbra vettem a tempómat és igyekeztem odaérni hozzá.

- Na ideje, hogy ideértél.- morogta szőke barátnőm.

- Bocsi. Az összes piros lámpát kifogtam.- háborogtam. Ő kacsintott egyet, jelezve, hogy semmi baj.- Akkor menjünk is be.- forgattam meg a szemem, majd elindultam a raktár felé, ami tele volt fegyverekkel és fűszerekkel (Halál komolyan. Rora imád főzni, így mindig rendelünk pár (száz) tonnával). Az egyik doboz mögött hallottam valami neszt, előhúztam a pisztolyomat és egyúttal kibiztosítottam, Perrie utánozta cselekedetemet. Lassan settenkedtünk a zajforrása felé. Persze egy kicsit féltem, de ez alatt a 3 év alatt teljesen megszoktam (ha lehet ezt mondani) a halál közeli élményeket. Mikor a dobozok mögé értünk rezgett a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Idegesen rángattam elő a nadrágzsebemből és elolvastam az üzenetet. Döbbenten néztem a kezemben tartott tárgyat. Még sosem kaptam ilyen üzenetet. Bár fenyegettek már meg, üzenetben még soha ha lehet ezt annak titulálni.
Perrie kíváncsian dugta a fejét a telefonomba, majd -mivel nem látta- kikapta a kezemből és elolvasta. 

- Szerinted ki volt az?- néztem rá ijedten.

- Styles.

- Nem hinném. Styles mindig odaírja az üzenet végére, hogy All the love.- keltem Harry védelmére. 

- Akkor meg ki lehet ez?- förmedt rám.

- Hester.- Hester az exem és a konkurens banda vezetője, mellesleg elhiszi, hogy mivel Ő a férfi Ő az erősebb, pedig egy mozdulattal ki tudnám nyírni.

- Te tudod. Szerintem akkor is Styles volt az.- forgatta meg a szemét, majd kisietett az autójához. Csendben sétáltam utána, majd mikor bevágta a kocsi ajtaját rájöttem arra, hogy az enyém pár méterre odébb van, szóval elbattyogtam oda és szálltam be a verdámba. 

- Szerintem is Styles volt.- nézett rám már a házunkba Rora.

- Szerintem akkor is Fitz volt.- morogtam. 

- Styles volt az.- lépkedett le a lépcsőről Dani, kezében az elengedhetetlen laptoppal, amit letett elém, majd elkezdett rajta pötyögni, össze-vissza nyitogatta, majd ikszelte ki az oldalakat, míg nem elért egy a maffia friss híreivel szolgáló bloghoz.

„Anglia és London újra félhet? Harry Styles, az angol maffia vezére visszatért a fővárosba.”

Tovább nem is olvastam, lecsaptam a gép tetejét.

- Héé. Finoman. Ez egy érzékeny teremtmény.- fújtatott Danielle. 

- Kit érdekel? Harry kurvára Londonban van.- járkáltam fel s alá a szobába. 

- Mi ez a hangzavar?- jött le kómás fejjel Gwen.

- Megint Egyszer volt, hol nem voltot néztél mi?- nézett rá Aurora.

- Nem. Most Élet Csajos Oldalát.- javította ki Lyn.- De a kérdésemre nem válaszoltatok.

- Styles visszajött Londonban, Popcorn meg kiakadt.- nevetett fel Pezza.

- Szerintem ez nem vicces. Már most kezdjétek el nézegetni a sírköveket, mert Harry bosszúja egy kicsit nagyon durva lesz.- fortyogtam.

- Mit bosszulna meg?- szólalt meg Dani.

- Londont. Mindent. És hidd el, nem egy olyan ügy lezárásánál voltam ott amikor az emberek elhitték, hogy Ők erősebbek és rafkósabbak, mint Harry.- motyogtam.

- Vagyis?- értetlenkedett Rora.

- Meghalunk.- egyszerűsítettem le. 

- Öhm. És addig mi a faszt csinálunk? Várunk arra, hogy Styles ránk találjon és kinyírjon minket?- akadt ki Pezza.

- Nem.- segítség kérően néztem Danira.

- Szerintem csináljunk úgy mintha semmi nem történt volna. Talán még nem tudják, hogy mi vettük el Londont.– javasolta Danielle.

- Igazad van.- mosolyogtam rá.- És arra a rendezvényre is elmegyünk? Mondjuk persze, hogy megyünk.- egy aukcióra vagyunk hivatalosak, ahol gyönyörű ékszereket bocsájtanak ki árverésre, természetesen mi nem fogunk licitálni. 

- Ez alap. Egyébként este lesz.- vigyorgott Dani a lépcső tetejéről. – És Popcorn. Ez egy hivatalos rendezvény. Vagyis magassarkú.- és ezzel el is tűnt a szobájába. 

- Én megyek és veszek egy nyugtató fürdőt.- mosolygott Gwen és felfutott az emeletre.

- Én meg megyek és tankolok egyet.- sóhajtott Rora. Már meg sem lepődök, hogy éhes. 

- Készülődök.- fordult sarkon Pezz. 

- Én meg megyek és megeszem nyersen a krémet.- idéztem a Família Kft.-ből. Ha felmerülne benned a kérdés, honnan tudok magyarul akkor azt kell mondanom, hogy félig magyar vagyok. Mellesleg a lányokkal bevetés közben mindig magyarul beszélünk, hogy az emberek ne értsék meg, hogy mit mondunk. Felvágtáztam a szobámban, az ajtót hangosan becsaptam és a fürdőmbe siettem, ahol gyors ledobáltam a ruháimat és beálltam a fürdőbe.
Jól esett az, hogy a meleg víz folyt végig a testemen. Felfrissített. A gondolataim össze-vissza cikáztak -természetesen- a göndör, barna hajú félisten körül. Habár nem mondtam ki, még mindig rohadtul fájt, hogy egy évig hitegetett azzal, hogy mi örökre együtt leszünk és, hogy Ő sosem hagyna el engem. Erre meg tessék. Minden fiú ugyan olyan.
Annyira belemerültem Harryn való töprengésembe, hogy észre se vettem, hogy egy, majd egyre több könnycsepp folyt végig arcomon. Idegesen töröltem le őket, majd még mérgesebben léptem ki a zuhanyzóból, megtörölköztem, majd a törölközőt a testem köré csavartam és berontottam a szobámba, ahol Danielle pakolgatta a ruháimat.
- Nem igaz, hogy nincs egy normális ruhád sem.- förmedt rám.
- Mert talán az itthoni gönceimet nézed?- vigyorogtam rá. Ő összehúzott szemekkel nézett rám, majd bevágta a szekrényt és elbattyogott a másikhoz.
- Na végre.- hozzám vágott egy fekete kis estélyit ami ahhoz képest, hogy szoknya volt elég jól nézett ki.- Ezt vedd fel.- mosolygott, majd kicaplatott a szobámból.
Röpke két óra múlva már teljes harci díszben ültünk Dani kocsijában.
- Egyébként tudod, hogy ki rendezte ezt az egész szart?- nézett rám Perrie a két ülés között.
- Nem.- nevettem fel.
- És ha olyan rendezte akit utálunk?- szólalt fel Gwen.
- Mi mindenkit utálunk.- folyt bele a beszélgetésbe Rora is. Egyszerre röhögtünk fel. Az út hátra lévő részét végig csacsogtuk mindenféle hülyeségről és teljesen elfeledkeztünk Stylesról és társairól.
Alig fél órával később érkeztünk meg a helyszínre.
- Hallod basszus. Ez egy kicseszett palota.- ámult el Pezza.
- Kurva jól néz ki.- bambultam el. Most, hogy itt voltunk a rendezvényen. Talán először kezdett el úgy Isten igazából hiányozni Harry.

- Imádom a reakciótokat.- vihogott fel Dani.
- Ez akkor is gyönyörű.- ámuldozott Rora.- Remélem lesz sok kaja.- gondolkozott el.
- Na menjünk be.- bárcsak itt lenne velem Harry Styles. Bárcsak itt lenne.

Tudnivalók

Első rész érkezése: 2016. Február 20.-án